Múlt hét hétfőn betörtek hozzánk, s többek között tragikus hirtelenséggel meg kellett válnunk szeretett 1 éves fényképezőgépünktől is, amivel eddig rögzítettem a főzőcskék folyamatát... Még ki sem hevertem a történteket, amikor is egy kedves jóakaróm személye által a gondviselés az átmeneti időkre az ölembe pottyantott egy másik masinát :) Ezúton is hálásan köszönöm ezt a nagyszerű gesztust! Viszont a fánkszezonról sem feledkezhetünk meg, következzék a jól ismert klasszikus, hogy elűzze otthonunkból a betörés által okozott "idegenséget" és újra meghitté varázsolja ezeket a borongós estéket...Hozzávalók:
70 dkg finomliszt (BL55)
5 dl tej
2 dkg élesztő
2 tojás sárgája
5 dkg vaj
5 dkg porcukor + a fánkok meghintésére
2 evőkanál rum
1 citrom héja
1,5 kiskanál só
bő olaj a sütéshez
Horváth Ilona szakácskönyvből vettem a receptet, a hozzávalók aránya a tészta összeállítása közben kissé megváltozott, mert túl lágynak bizonyult a tészta. A célom az volt, hogy nagyon lágy, rugalmas tésztát kapjak, épp csak annyira legyen formázható, hogy lisztes deszkán minimális leragadás mellett tudjam kiszaggatni a korongokat.
Egy nagy tálba kimértem a lisztet, a közepébe mélyedést készítettem, ide öntöttem 3 dl langyos tejet, és morzsoltam bele az élesztőt, szórtam bele egy teáskanál porcukrot. A tejes, élesztős masszát enyhén besűrítettem a lisztes mélyedés oldaláról nyert kevés liszttel. Konyharuhával lefedve felfuttattam negyed óra alatt az élesztőt. A tojássárgákat a maradék porcukorral és a rummal kikevertem, a sóval, citromhéjjal illetve a felolvasztott vajjal és a maradék fellangyosított tejjel együtt hozzáadtam a tál tartalmához.
Fakanállal jól összekevertem, és tizenöt percig kevergetve dagasztottam. Szép hólyagos, lágy, illatos tésztát kaptam a végére. Letakarva dunyha alá tettem egy órára. Mikor duplájára kelt, lisztezett deszkára borítottam, átforgattam a leszórt vékony lisztben, épp annyira, hogy ne ragadjon le. Kezemmel ellapítottam a tésztát kb. ujjnyi vastagságúra, majd egy széles szájú pohárral kiszaggattam a fánkokat. A leeső tésztát összegyűjtve újra kilapogattam és újabb fánkokat szúrtam ki belőle. Az utolsó adagból sikerült egy kissé amorf példányt formázni, ezt neveztem ki próbasütésem alanyának. Konyharuhával letakarva a kiszaggatott fánkoknak is hagytam húsz perc szusszanásnyi időt a második kelésre.
Felforrósítottam az olajat. Fontos, hogy elég vastagságban töltse ki a sütésre használt edény alját az olaj és legyen helye oldalirányban is a tésztának, hogy a fánkok szépen úszni tudjanak az olaj felszínén. A sülés közben ugyanis mutatósan felfúvódnak a fánkok, s csak akkor alakul ki a szalag az oldalunkon, ha kedvük szerint lesüllyedhetnek a forró olajban. Gondosan kell megválasztani az olaj hőfokát is, a próbasütés tesztalanyán állítjuk be az optimális hőmérsékletet - a cél, hogy elég ideje legyen a fánk belsejének is az átsülésre, mialatt a külső felszíne elnyeri gusztusos világosbarna színét.
Amikor a még nyers fánkokat az olajba tesszük, lefedjük az edényt. Így sütjük meg az egyik oldalát, majd amikor az alja már szép színét megkapta, megfordítjuk a fánkot, ekkor már nem kell az edényt lefedni.
Hát így készül el az ínycsiklandó világos szalag a fánkok oldalára. A forró, kisült fánkokat papírra szedjük, hogy felitatódjon a felesleges olaj. Még melegen meghintjük porcukorral, baracklekvárral fenséges :)
részletek....
