Social Icons

twitterfacebookgoogle pluslinkedinrss feedemail

5/16/2016

Sonkás gombás quesadilla

Egyszerű, letisztult ízei miatt az utóbbi időben rendszeresen került az asztalunkra ez a mexikói ősökkel dicsekvő finomság. Sokszor igénylem az intenzív, fűszeres ízeket, de van, amikor a lágy, összeszokott aromák csavarják el a fejemet :) Ezekre a pillanatokra tartogatom ezt a házi tortillalapba és puha sajtba olvasztott csemegét.







Hozzávalók: 12 nagy darabhoz

2 adag házi tortilla tészta


50 dkg csiperke gomba
szárított kakukkfű
2 evőkanál olívaolaj
2 gerezd fokhagyma

bors
12 szelet sonka
12 szelet sajt - jelen esetben trappista
petrezselyem


A gombát, fokhagymát megpucoljuk, vékonyan felszeleteljük és az olívaolajon összefonnyasztjuk. Két jó nagy csipet szárított kakukkfüvet morzsolunk rá, sózzuk, borsozzuk és ha a gomba már megpuhult, félretesszük kihűlni.




A sonkaszeleteket, sajtszeleteket és a friss petrezselymet készenlétbe állítjuk.
Előkészítjük a tortilla tésztánkat a "Tészták" oldalon részletezett módon. 12 részre osztjuk, majd egyenként vékonyra nyújtjuk őket lisztezett felületen. Egy kinyújtott lapot közepes hőfokra melegített száraz serpenyőbe teszünk. Mialatt az egyik oldal átsül, a következő adag tésztát éppen ki tudjuk nyújtani. Hogy ezt a munkamenetet tudjuk folytatni, amennyiben szükséges, a serpenyő hőfokán módosítunk. A megfordított tortillalap felfelé néző oldala lehetőség szerint ne legyen megpirulva. Az egyik felére teszünk egy evőkanálnyi gombát, hogy majd szépen félbe tudjuk hajtani.


A gombára jön a sonka és a sajt, végül ízlés szerint durvára vagy finomra vágott, esetleg egyben hagyott friss petrezselyem ágacska.


Két lapos fakanál segítségével a szabad oldalt a töltelékre hajtjuk és enyhe nyomással összelapítjuk a quesadillánkat. Mindkét lapját szép piros pettyesre átsütjük.


Ha felvesszük a ritmust, elég gyorsan lehet haladni a sütéssel, nyújtással, töltéssel és forgatással. Ráadásul a kisült quesadillák egymásra halmozva igazán vonzó látványt nyújtanak!


5/08/2016

Csokis rakott kalács

Nagy itthoni kedvencünk forrása ugyancsak Stahl Judit receptje, a "rakott kalács csokival és baracklekvárral" nevezetű finomság. Az eredeti leírást Stahl Judit - 10 éve a képernyőn c. könyvében találtam meg. Nagyon egyszerű az elkészítése, az apró változtatások a célszerűség miatt születtek meg, illetve kényszerűség miatt, ugyanis itthon rajtam  kívül senki nem szereti a lekvárt :(




Hozzávalók:

350 g kalács (jelen esetben selyemkalácsot vásároltam, mutatós kakaós rajzolattal)
3 dl tejszín
5 dl tej
2 tojás
2 tojás sárgája
10 dkg cukor
1 citrom reszelt héja
10 dkg tejcsokoládé (pl. Milka)
5 dkg vaj + a tepsi/jénai kikenéséhez

175 fokra előmelegítjük a sütőt, egy sütőtálat - kb. 20*30 cm-est - kivajazunk. A kalácsot felkockázzuk és a kivajazott tálba tesszük. A recepthez szikkadt kalácsot javasolnak, de volt már, hogy friss kalácsból készítettem el, a végeredményben nem volt különbség.




A tejet és tejszínt összemelegítjük, ezalatt kézi habverővel a tojásokat, tojássárgákat és a cukrot összedolgozzuk, belereszeljük a lehetőleg vegyszermentes citrom héját.


A forró tejes tejszínt a tojásos, cukros keverékhez adjuk apránként, folyamatos keverés mellett, hogy a hirtelen hőmérséklet változás miatt a tojás fehérjéi ki ne csapódjanak. Az illatos keveréket ráöntjük a kalácskockákra. A kis kockákat óvatosan belenyomkodjuk a tejes elegybe, majd hagyjuk, hogy 10-15 perc alatt szépen felszívják magukat :) Ezalatt a csokit felkockázzuk...


A kockákat a kalácsdarabok közeibe nyomkodjuk, nem túl mélyre. A felszínen megsülő csokidarabkák kissé megkeményednek és morzsássá válnak, az ízélményből ez persze nem vesz el semmit. Én szeretem így is, úgy is. Sőt, úgy is szeretném, ha jó házi baracklekvárral ( 3 evőkanálnyival, amit 1 evőkanálnyi rummal felhígítunk) megpettyeznénk, ahogy Judit készíti... A végén a vajat rákockázzuk.


45 perc alatt sül készre a rakott kalácsunk, vigyázzunk, ha a sütés vége felé nagyon pirulna a teteje, fedjük le alufóliával! Amikor lejárt a 45 perc, és tetszetősen megpirult, a rakott kalácsunk még túl levegős, nedves és jó magasra emelkedett. Hagyjuk langyosra hűlni! Ezalatt a felére megy össze, sűrűbb és jól vágható lesz, az ízek is jobban érvényesülnek!