Duplán kukoricás kenyér

Újabb rémség született a sütőnkben, bibircsókos fizimiskájával ugyan nem nevezhetne be egy kenyér szépségversenyre, de mi reggelire befogadtuk... és fenséges volt.








Hozzávalók:

300 g finomliszt (BL 80)
100 g kukoricaliszt
200 g öregtészta
10 g élesztő
2,3 dl víz
2 mokkáskanál só
2 evőkanál burgonyapehely
5 evőkanál kukoricaszem
20 g Rama margarin vagy vaj
2 nagy csipet szárított oregánó

A kétféle lisztet és a vizet összegyúrom és 15 percet pihentetem (autolízis, lásd itt...). Ezt követően hozzáadom az elmorzsolt élesztőt, sót, öregtésztát, burgonyapelyhet és tíz percig dagasztom. A tészta nagyon jól kezelhető, már a kezdetektől nem tapad le az edény falához, a kukoricaliszttől kissé érdesebb a tapintása, sárgásabb a színe, alaktartóbb a szerkezete.

Lefedve meleg helyre teszem 1 órára, hogy duplájára keljen. A (konzervált) kukoricát leszárítom, a 20 g olvasztott margarinnal és a rámorzsolt oregánóval elkeverem.

Amikor a kenyér tésztája megkelt, visszaveszek belőle 20 dkg-ot a következő öregtésztának és a maradékot óvatosan kinyújtom enyhén lisztezett felületen. A kukoricát elsimítom a felületén, felgöngyölöm és összegyúrom, hogy a vajas kukoricaszemek elegyedjenek a tésztával. A tészta ettől nedvesebb lesz, de sebaj, tenyereimmel hosszúkás kenyérformára alakítom, bevagdosom és sütőzacskóba teszem 30 percre pihenni.

Szépen kikerekedik ez idő alatt, én pedig előmelegítem 220 fokra a sütőt. A zacskóba vizet spriccelek, hogy a fejlődő gőztől a kenyerem héja vékonyabb és puhább legyen, majd lezárom a sütőzacskót. Középső állásban körülbelül 30 percet sütöm, a vége felé ellenőrzöm a pirulását és megfordítom a tepsit, hogy egyenletes színt kapjon. Mivel az én sütőmben az alja hajlamos odakapni, fokozott elővigyázatossággal állapítom meg a készre sültség tényét. Összességében nálunk 40-45 perc alatt sült készre.

Összegezve a tapasztalataimat elmondható, hogy, noha igen sajátságosra sikerült külsőleg és elég tömörnek tűnt belsőleg, a kukoricaliszt olyan ropogós és telt, mégse fogtörő keménységű héjat eredményezett, amitől egészen elérzékenyültem az első harapásokat követően...