Social Icons

twitterfacebookgoogle pluslinkedinrss feedemail
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zöldséges. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zöldséges. Összes bejegyzés megjelenítése

10/05/2014

Borscs sajtos házi ropival

Nagy rajongója vagyok a leveseknek, a tartalmas ragulevesekért pedig kifejezetten bolondulok. Pedig hát meg kell dolgozni a finom falatokért, amint ezt ez az ukrán eredetű csoda is bizonyítja. Talán sokaknak túlzásnak tűnhet a borscs elkészítésének furfangos útvesztőjét végigjárni, de én egy percét sem sajnálom a ráfordított időmnek. Október elején már igencsak nyakunkon van az ősz, ami olykor szürke és magányos, máskor harsány és színpompás. Ez a leves az esős, borús napokat is vibráló élettel tölti meg, talán egy rövid ideig nem sírjuk vissza a távolodó nyarat!


Hozzávalók:

50 dkg marha oldalas (csonttal)
80 dkg cékla (2 nagy fej)
1 sárgarépa
1 fehérrépa
fél fej zeller a zöldjével
1 nagyobb burgonya
fél közepes fej lila káposzta
2 paradicsom
1 vöröshagyma
1 lilahagyma
25 dkg bacon szalonna
2-3 evőkanál olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
1 fél citrom leve
1 evőkanál méz
1 kis csokor petrezselyem
1 kis csokor kapor
3-4 babérlevél
tört feketebors
só

1 csomag leveles tészta
10-20 dkg trappista sajt

A hosszadalmas munka előző nap délután a csontos marhahús alaplévé történő feldolgozásával vette kezdetét. Egy tűzálló tálba helyeztem az oldalast, és 190 fokra melegített sütőben 45-50 perc alatt elősütöttem. A húst ezután egy nagy fazékba tettem és 3 liter víz hozzáadásával kis lángon 3 óra alatt puhára főztem. A hús lesült pörzsanyagait a tűzálló tál aljáról egy deci vízzel összeforraltam, felvakargattam a tál aljáról és az alaplébe öntöttem.
Nem adtam sem sót, sem egyéb adalékot az alapléhez, a kevés zavaros habot a tetejéről lekanalaztam. A húsalaplé készítése alatt a két fej céklámat megmostam és alufóliába csomagoltam és 170 fokon 1 óra alatt félpuhára pároltam a sütőben. Az alaplevet és a céklát eltettem másnapra, amikor is reggel zöldségszeleteléssel folytatódott a munka. (Természetesen nem szükséges a munkafolyamatot két napra elosztani, elég csak időben elkezdeni...) A céklát újságpapírra helyezett frissentartó fóliarétegen szeleteltem fel, hogy ne színezze meg a vágódeszkámat.



A borscshoz a répákat, zellert, céklát keskeny kis hasábokra (zsülienre) vágják, a burgonyát kockákra szeletelik. Én a burgonyát és paradicsomot kis, kb. 1*1 cm-es kockákra, a lila káposztát kisebb négyzet alakú lapokra daraboltam fel. A bacon szalonnát alapból felkockázva vásároltam. Két kisebb lábosba elfeleztem a bacont és zsírjára sütöttem. Az egyik lábosba beletettem a céklát és meglocsoltam a fél citrom levével illetve a kanál mézzel. A citrom konzerválja a cékla szép élénk színét, szükség szerint helyettesíthető ecettel is. Jól összeforgattam a baconnel, és puhára pároltam. A másik lábosba a kétféle felaprított hagymát szórtam bele, üvegesre pároltam és kevés olívaolajjal együtt hozzáadtam a répákat és a zellert, hogy puhára párolódjanak.




Amikor összeértek az ízek, a répákhoz adtam a paradicsomot és tíz percig még együtt főztem őket. Az alaplevet felforraltam, a húst kisebb falatkákra szedtem.



A forró alapléhez hozzáadtam a babérlevelet és a burgonyát, megsóztam, borsoztam és tíz percet követően rádobtam a répás zöldségkeveréket. Sajnos a sorrendet véletlenül elnéztem, mivel a burgonya után a káposzta, majd a cékla következik, de érzésem szerint nem vétettem túl nagyot, a zöldségek állaga így is kellemesen "roppanósra" sikerült. A répákkal együtt ezért a káposzta is a levesbe került.


Öt perccel később a cékla is csobbanhatott a levesbe. Én ezután adtam vissza a levesnek a húskockákat is.


Míg a leves színes rakományaival gazdagodott, kinyújtottam a leveles tésztát vékony téglalappá, és 0,5-1 cm-es csíkokra vágtam fel. A csíkokat megsodortam és sütőpapírral kibélelt tepsire fektettem, majd reszelt sajttal szórtam meg őket és sóőrlő malomból sószemcséket törtem rájuk. 190 fokos sütőben sápadt ropikká sütöttem őket, hogy ki ne száradjanak.


A céklát a friss fűszerek követték - a felaprított zeller zöldje, a kapor és a petrezselyem. Az utolsó percekben került a levesbe a vékonyan felkarikázott fokhagyma. És elkészült végre... rövid pihentetést követően tálalásra készen állt a borscs.


... és kívántam hozzá egy kanál friss tejfölt, hogy lágyan körülölelje, becézgesse az ízeket és színeket...


7/27/2014

Orzo rizottóval töltött cukkinicsónakok

Holnap nyaralunk!!! Ezért hétvégén megtámadtam a hűtőt, eltökélve, hogy két nap alatt a romlandó élelmiszereket okosan hasznosítani fogom. Zöldségekről és sajtokról van most szó, egy elesetten árválkodó cukkiniről és puhuló koktélparadicsomokról, egy haragos vörös kápia paprikáról és selymes állagú, házi készítésű natúr kecskesajtról... Mi sem logikusabb, hogy töltött cukkinik kezdtek el peckesen menetelni az agyamban, úgyhogy fogtam magam és kérlelhetetlenül lecsattogtam a piacra néhány életerős cukkiniért - csakhogy kiüríthessem végre a hűtőnket :)







Hozzávalók:

4 db cukkini
1 lila hagyma
2 evőkanál olívaolaj
1 kápia paprika
8-10 db koktél paradicsom
2-3 db aszalt paradicsom
10 dkg orzo tészta (rizsszem tészta)
1 dl fehérbor
só
tört bors
oregánó
parmezánsajt a szóráshoz
10 dkg friss kecskesajt
néhány friss bazsalikomlevél

Csapjunk is bele a közepébe, hiszen lassan csomagolni kell és meg kell tervezni, hogy miket együnk még... A cukkinikat félbevágtam, a belsejüket teáskanállal kivájtam és félretettem. Sóval, borssal meghintettem az üres cukkinicsónakokat és elrendezgettem egy sütőpapírral kibélelt tepsin őket.



A lila hagymát az olajon üvegesre pároltam, majd hozzá adtam a cukkinik kivájt darabos belsejét. Sóztam, borsoztam és kis lángon kevergetve pár percig összefőztem őket.


Ezalatt felkockáztam a kápia paprikát, a szárított paradicsomot és a készülő töltelékhez adtam. Egy nagy csipet szárított oregánót rámorzsoltam, majd újabb pár percig rotyogtattam az "anyagot". Amikor megpuhultak a zöldségek és a cukkini belseje szinte szétmállott, hozzáadtam a rizsszem tésztát és nyakon öntöttem 1 dl fehérborral és 1 dl vízzel. Az orzónak 5 perc főzési idő kell, úgyhogy rendszeresen kevergetve hagytam krémesen besűrűsödni a tésztarizottómat. Ekkor levettem a tűzről az orzót, és félbevágott koktélparadicsomokat kevertem bele.


A tölteléket a cukkinicsónakokba kanalaztam, és parmezánsajtot reszeltem a tetejére.


190 fokosra előmelegített sütőben 30 perc alatt puhára sütöttem a cukkinit. Szerintem a töltött cukkini langyosan a legfinomabb, bár biztos van aki forrón szereti. Az élvezetek fokozása érdekében friss kecskesajtot morzsoltam rá és üde bazsalikomlevél darabkákkal szórtam meg a cukkinihajómat.


7/16/2014

Sültpaprika krémleves fetasajttal

Új kedvencem a sült paprika. Balzsamos ízét salátába keverve, tortillába töltve, s most krémes leveskében is nagyon kedvemre valónak találtam. Úgy emlékszem, tavaly a zellerért voltam oda... de változnak az idők, ami persze nem azt jelenti, hogy a zeller lekerült a palettáról, inkább csak háttérbe szorította egy feltörekvő tehetség.





Hozzávalók:

5 db piros kaliforniai paprika
1 fej fokhagyma
1 nagy fej lila hagyma
2 evőkanál olívaolaj
1 teáskanál méz
só
tört bors
friss vagy szárított kakukkfű
20-25 dkg fetasajt
vöröshere csíra (elhagyható)

Először öt éve a balatonszemesi Kistücsökben találkoztam sültpaprika krémlevessel - igaz, én akkor kovászos uborka levessel sokkoltam magam, persze pozitív értelemben, ugyanis az "hihetetlenebbnek" tűnt. :) Aztán most nyár elején már kinéztem magamnak egy receptet és a meghatározó lökést a Nők lapja Konyha 2014 július-augusztusi száma adta meg a leves elkészítéséhez, na meg a Tesco, ahol féláron dobálták az ember után a gyönyörű kaliforniai paprikákat... Nos - rövid kitekintést követően - ezeket a szépséges paprikákat és a fej fokhagymát a sütőben 45 perc alatt 200 fokon megsütjük, időközben fordítunk a paprikákon. Amikor kész, a bőrük helyenként megfeketedett, de ez nem baj, sőt!



A még forró paprikákat jól záródó edénybe helyezzük, vagy szorosan lezárjuk 2 réteg alufóliával. Ennek az a célja, hogy a meleg gőzben tovább puhuló paprika húsa elváljon a bőrétől, így később könnyű lesz meghámozni! Mikorra kihűlt, szépen kieresztette a levét is - ezt felhasználjuk majd alaplének. A puha paprikák magházát eltávolítjuk és lehúzzuk a bőrét.


Az olívaolajon megpároljuk a felkockázott lila hagymát, majd rácsorgatjuk a mézet és kissé hagyjuk karamellizálódni. Azután hozzáadjuk a héjából kinyomkodott, krémesre sült fokhagymát, a paprikákat a levükkel együtt, belemorzsoljuk a kakukkfüvet és felöntjük fél liter vízzel. Amikor már felforrt a leves, negyed órán át főzzük mérsékelt lángon. Ezután 5 dkg fetasajtot morzsolunk rá, a többi sajtot félretesszük a tálaláshoz.


Az ennél a lépésnél küllemileg nem túl mutatós levest botmixerrel hamar összeturmixoljuk. ...és nem, nem haraptam bele a sajtba, csak ilyen bénán sikerült beledobnom a levesbe! Az összeturmixolás után a levesünk elkészült, de az ízek tapasztalatom szerint csak később állnak össze, amikorra már kihűlt. Teljesen hidegen sem rossz! :) Fogyasztása előtt friss fetasajtot morzsolunk a tetejére. Pikánsan csípős vöröshere csírával nekem nagyon bejött ...és igen, mostanában felfedeztem egy fantasztikus csírabeszerzési forrást, a Központi Vásárcsarnokban - nem tudom milyen napokon, a Szimpla kerti vasárnapi termelői piacon, illetve ősztől a Rákóczi téri Vásárcsarnokban szombatonként is lehet kimérve különböző csírákat kapni. Manapság teljesen odavagyok a csírákért is...


6/28/2014

Zöldséges túrógombóc

Anyutól a puhán gőzölgő, friss, markánsan túróízű, omlós túrógombócot szoktam meg, édes tejföllel, harsány zsemlemorzsával. A titka az, hogy a túró 10 dekájához 1 evőkanál búzadarát adagol, és én nem szándékozom ezt a családi hagyományt elpocsékolni... csak most kissé diétásabb zöldséges gombócokat álmodtam meg, fokhagymás, sós tejföllel, fűszeres pirított dióval.






Hozzávalók:

50 dkg túró
5 evőkanál búzadara
2 evőkanál olívaolaj
40 dkg zöldség vegyesen
3 tojás
friss kapor
só
frissen tört bors

1 marék dió
cayenne bors
ízlés szerint édeskömény mag

3 dl tejföl
1 gerezd fokhagyma
só

A zöldségek közé zöldbabot, sárgarépát, kápia paprikát, újhagymát, zöldborsót és aszalt, olajban eltett paradicsomot választottam. A zöldségeket megmostam, majd a répát meghámoztam, a zöldbab végeit levágtam és 1-1,5 cm-es darabkákra aprítottam fel őket. Olívaolajon, kis lángon enyhén roppanósra pároltam a zöldségeket, kevés sóval ízesítettem a keveréket.



Miután elkészült, hagytam kihűlni a zöldségeket. Egy tálba kimértem a túrót, búzadarát és hozzáadtam a három felvert tojást, a felaprított kaprot, a zöldségeket, egy kiskanál sót és borsot törtem rá.


Elkevertem a hozzávalókat és egy jó húsz percre félretettem, hogy a daraszemcsék megszívják magukat.



Egy nagy edényben sós vizet forraltam fel. Amikor már lobogott a víz, a hőfokot mérsékeltem, nehogy összeverje a lágy gombócokat, és próbafőzést végeztem. Egy takaros gombócot óvatosan kanálról a vízbe engedtem és megfigyeltem, hogy megtartja-e a formáját. Ha túl lágy az elegy, adjunk még hozzá kevés búzadarát, és egy negyedórát várjunk inkább. A megfőtt gombócok a főzővíz tetejére úsznak, ekkor óvatosan már kiszedhetjük őket. Egy száraz serpenyőben illatosra pirítjuk a durvára tört, fűszerezett diót. A tejfölt zúzott fokhagymával és sóval ízesítjük. A frissen elkészült gombóckákat fokhagymás tejföllel és illatos, ropogós diódarabkákkal koronázzuk.


6/15/2014

Sonkás túrókrémmel töltött ataif joghurtos, kapros zöldsalátával

Nagyon vidáman telnek mostanában a napjaim, ez a nyár régóta várt kellemes fordulatot hozott az életembe, így a főzőcskézés pillanatnyilag kissé háttérbe szorult az utóbbi időben. De az igaz szerelem nem múlik el, csak idővel kisebb-nagyobb hullámvölgyek szakítják meg az egyébként egekbe törő magasságokat... Ez persze nem a "szerelem" minőségét kérdőjelezi meg. A kapcsolatok már csak így működnek, mindkét félnek - példánkban az amatőr háziasszonynak és az ételkölteménynek - megvan a saját egyénisége. Az ételköltemény olykor megmakacsolja magát és messze az elvárások alatt teljesít, ilyenkor az amatőr háziasszony duzzog és elégedetlen... Vagy az amatőr háziasszony slendriánul, összeüt egy ilyen-olyan "kajaféle" dolgot, és a "kajaféle" dolog - nagy meglepetésére - fantasztikus lakomává lényegül. De mindig eljön a nagy egymásra találás boldog pillanata is, amikor az előkészületeknek megfelelően alakulnak a dolgok, ilyenkor persze mindkét fél boldog és el sem tudják képzelni az életet egymás nélkül... és szerencsére nem is kell. :)

Hozzávalók:

1 adag - kb. 9 db arab palacsinta, vagy ataif

Töltelékhez:

10 dkg zsíros tehéntúró
10 dkg juhtúró
10 dkg reszelt füstölt sajt
10 dkg sonka
2 evőkanál tejföl
2 gerezd fokhagyma
1 szál újhagyma
késhegynyi őrölt szerecsendió
késhegynyi cayenne bors
frissen őrölt bors
só ízlés szerint

1 evőkanál olívaolaj a hőálló tál kikenéséhez
10 dkg reszelt füstölt sajt a szóráshoz

Salátához (2-3 főre!):

4-5 jégsalátalevél
2 marék rukkola
5 db koktélparadicsom
1 dl krémes natúr joghurt
1 teáskanál méz
1 csipet só
1 teáskanál friss, aprított kapor
löttyintésnyi olívaolaj
1 maréknyi mandulalap

A palacsintákat elkészítjük a "Tészták" oldalon részletezett ataif recept alapján. A sütőt 170 fokra előmelegítjük. A töltelék hozzávalóit az újhagyma kivételével összekeverjük egy villával.



A palacsinták felét megkenjük a töltelékkel, az újhagymát felkarikázzuk és palacsintánként a töltelék tetejére szórunk néhány karikát.



A lepényeket félbehajtjuk és szorosan egy kiolajozott hőálló edénybe sorakoztatjuk. A végén megszórjuk a megmaradt 10 dkg reszelt füstölt sajttal.



A sütőben szép barnára sütjük, ezalatt összedobjuk a salátát. Száraz serpenyőben megpirítjuk a mandulalapokat. A salátaleveleket megmossuk, leszárítjuk és laskákra vágjuk. A paradicsomokat negyedeljük. Egy kisebb befőttesüvegbe mérjük a joghurtot, mézet, sót, felaprított kaprot és jó alaposan összerázzuk. Nyakon öntjük a salátát a joghurtos, kapros öntettel, majd vékonyan az olívaolajjal is.


Az elkészült palacsinták mellé egy adag salátát szedünk és megszórjuk illatozó, roppanós mandulalapokkal.


5/20/2014

Zöldsaláta chillis, fokhagymás vajon megvadított laskagombával

Az egészséges táplálkozás jolly jokere, a SALÁTA végtelen lehetőségeket rejt magában, a siker kulcsa a változatos hozzávalókban rejlik. Egyik receptújságomban olvastam Váncsa István találó megállapítását a jó saláta összetevőivel kapcsolatban: legyen benne olyan hozzávaló, ami hersegve harapható (pl. jégsaláta, retek...), ami puha (lágyabb levelű salátafélék...), ami édes (méz, barna cukor...), ami sós (bacon szalonna, sajt, szardella...), ami savanyú (ecetfélék, joghurt...), ami pikáns (bors, mustár, fűszerek...), ami ropog (bacon szalonna, pirított kenyérkockák, magvak...), ami táplál is (tojás, sajt, pirított kenyérkockák, húsdarabkák...), valamint jó minőségű frissen préselt olaj és ami még eszünkbe jut...

Hozzávalók:

néhány harsány, minél több színű salátalevél, jelen esetben:
-jégsaláta
-reteklevél
-tölgysaláta levelek

2-3 evőkanál extra szűz olívaolaj
2 evőkanál bodzaszörp vagy 1 teáskanál méz
1 evőkanál fehérbor ecet
késhegynyi só
frissen tört bors

1 evőkanál jó minőségű, natúr joghurt

1 evőkanál szezámmag
1 evőkanál szeletelt mandula

egy főre 10-15 dkg laskagomba
3 dkg vaj
2-3 gerezd fokhagyma
ízlés szerint kevés chilli paprika
friss petrezselyem levelek
só

A vajat megolvasztom és kissé megfuttatom benne a felaprított chilli paprikát és vékony a lapokra vágott fokhagymát. Az illatozó vajba teszem a megtisztított laskagombát, a nagyobb laskákat előzetesen félbevághatjuk.



Megsózzuk, majd kb. tíz percig mérsékelt lángon, fedő alatt pároljuk-pirítjuk a laskákat, időnként átforgatva őket. Míg a gomba készül, megmossuk a salátaleveleket, a nedvességet lerázzuk-felitatjuk róluk és ujjnyi vastagon felszeleteljük őket. Mai piaci portyámon találtam gyönyörű vajretket friss, üde zöld levelekkel. Az eladó előzékenyen meg akart fosztani a retek zöldjétől, de nem engedtem neki, mivel komoly céljaim voltak vele. Ezeket a leveleket szintén belevágtam a salátámba.



Minél színesebb egy saláta, annál több vitamint és antioxidánst tartalmaz, ezért bátran kísérletezzünk és ne csak akkor, ha éppen fogyni szeretnénk - mint én, jelen esetben. No de térjünk vissza a salátaöntetünkhöz. Vegyünk egy kisebb befőttesüveget és az öntet hozzávalóit kanalazzuk bele: Olívaolajat, fehérbor ecetet, bodzaszörpöt (én házi készítésűt használtam, ami pont ma lett kész, ebből kissé több kellett az ízek összeállításához, mint a boltiból), ezen kívül sót, kevés tört borsot.


Nagyon szeretem ezt a befőttesüveges módszert. Az üveget lezárva összerázzuk a hozzávalókat, az olajos fázis gyönyörűen elegyedik a vizes fázissal és az ízek hamar egymásra találnak. Az összerázott öntet szép egyenletesen vonja be a salátaleveleket.


Az öntetet a levelekkel összeforgatom. Már csak a szezámmag és a szeletelt mandula maradt hátra, őket egy száraz serpenyőben közepes lángon pár perc alatt megpirítom, majd mikor már eregetik bőven az illatukat, akkor egy kis tálra szedem őket és félreteszem. Csak a legvégén szórom rá a salátára, amikor tányérra szedem, hogy ne ázzanak el a magok, hanem szép ropogósak maradjanak.


Ha a gomba elkészült, felaprított petrezselyemlevélkékkel szórom meg még forrón és végre összeállíthatjuk a salátánkat. Lapostányérra szedünk az öntetes zöldekből, ráültetjük a rágóizmainkat megörvendeztető pikáns gombalaskákat. Megszórjuk a ropogós magokkal és egy kevés jó minőségű, krémes natúr joghurttal, pár csepp olívaolajjal körítjük a tornyosuló vacsoránkat. Szándékosan adom hozzá külön a kevés joghurtot - az a célom, hogy időnként kedvemre mártogathassak a joghurtba, de ne vegye át a főszerepet a natúr salátaöntettől.


4/18/2014

Zöldséges lasagna

Házi készítésű tésztával álmodtam meg ezt a zöldséges ízbombát, és mivel múlt vasárnap délután öt kis üveg aprított olívaolajos medvehagymát tettünk el, máris adódott az alkalom, hogy még jobban feldobjam az ebédemet. Ami épphogy készen lett munka előtt, nem is tudtam frissiben szépen felvágni, és az újonnan kölcsönkért fényképezőgéppel sem sikerült még igazán zöld ágra vergődnöm. Sajnos be kell látnom, "fényképezés függővé" váltam, már amikor a konyhában van dolgom... akkor érzek igazi inspirációt, ha szép képekbe tudom foglalni a színeket és illatokat :) Hát ez most így sikerült...

Hozzávalók:

Fél adag "friss, tojással gyúrt tészta"
(1 evőkanál aprított (olajos) medvehagyma, vagy spenót)

1 kisebb padlizsán
1 kisebb cukkini
1 lilahagyma
1 chilli paprika
3 gerezd fokhagyma
3 paradicsom
1 kaliforniai paprika
1 sárgarépa
1 csokor petrezselyem
só
frissen tört bors
2-3 evőkanál olívaolaj

50 g vaj + a hőálló tál kivajazásához egy kevés
1 púpozott evőkanál étkezési keményítő vagy 50 g liszt
fél liter tej
só
őrölt szerecsendió
őrölt fehér bors
(1 evőkanál aprított (olajos) medvehagyma, vagy spenót)

trappista sajt szeletek, vagy reszelve
parmezánsajt reszelve
1 csipet oregánó

A friss tésztát legalább fél órával korábban elkészítjük - én előző nap hagyományos lasagnát készítettem itthon, így előre meggyúrtam az 5 tojásos, 50 dkg lisztes egész adag tésztát, aminek részleteit a "Tészták" oldalon ecseteltem, azzal a különbséggel, hogy vidám zöld tésztát készítettem az egy evőkanál medvehagyma hozzáadásával. Majd megfeleztem, és két különböző napon használtam fel a gyúrt tészta adagokat. Ha aznap készítjük, fél órát pihentessük hűtőben a tésztát a nyújtást megelőzően. A padlizsánt, cukkinit, sárgarépát, lila hagymát, fokhagymát megtisztítjuk, vékonyan felkarikázzuk, a paradicsomot feldaraboljuk - aki a bőrét nem szereti, az inkább forrázza le és hámozza meg -, a chilli paprikát, a kaliforniai paprikát felcsíkozzuk. Széles serpenyőben az olívaolajon a hagymákat és a chilli paprikát megdinszteljük, majd sorjában rátesszük a zöldségeket (először cukkini, padlizsán, sárgarépa, majd kaliforniai paprika és paradicsom), gyakran átforgatva megpároljuk őket.




Sóval, borssal ízesítjük a puhuló zöldségeket, majd felöntjük 1-2 dl vízzel, és összeforraljuk, hogy sűrű, de szószos egyveleget kapjunk. Végül hozzáadjuk a friss, felaprított petrezselymet, és levesszük a tűzről. Legyen bő, de sűrű szaftja, hogy felszívhassa a tészta.


Egy kisebb lábosban a vajat felolvasztjuk és belekeverjük a keményítőt. Kissé lepirítjuk, majd folyamatosan kevergetve felöntjük a tejjel, hagyjuk keverés mellett besűrűsödni.  Levesszük a tűzről és őrölt fehér borssal és szerecsendióval, illetve tetszés szerint egy evőkanál olajos, aprított medvehagymával ízesítjük, színezzük. A tésztát három részre osztjuk kissé ellapítjuk a harmadokat és szintén harmadoljuk, így nagyon könnyű vékony lapokat nyújtani. Nem fontos a precizitás,
pár perc alatt megvan az egész.


Egy nagyobb hőálló edényt kivajazok, majd az aljára mérem a tejes, besamel-szerű mártás kb. negyedét. Lényeg, hogy egyenletesen vonja be a tál, vagy tepsi alját, hogy a tésztalapokat ebbe fektessük.


Lefektetjük az első sor tésztát (3 réteget teszünk majd le összesen). A tésztára rétegezzük a zöldséges ragu harmadát.


3 sorban tesszük le a rétegeket, a tetejére hagyjunk a mártásból. Bőven teszünk a tetejére trappista sajtot, meg ha van otthon, reszelünk rá egy kis parmezánt is.  Vékonyan meglocsoljuk olíva olajjal és megszórjuk a szárított oregánóval.



210 fokra előmelegített sütőben fél óra alatt készre sütjük, ha kell, grillezzük rá a végén a sajtokat, úgy az igazi. Sietve, farkaséhesen vágtam fel, később, amikor langyosabb lett, szépen összeállt az egész.


3/15/2014

Káposztás lencseleves

Újabb szösszenet a Vidék íze receptújság egyik régi (2008.februári) száma alapján. (Megjegyzem, ugyanezen az oldalon (!) egy másik remek leves, egy korhelygulyás is helyet szorított magának, hát őt is beállítottam a megvalósulásra várakozó receptek végeláthatatlan sorába.) Őszintén rajongok a nehéz, tartalmas levesekért - nem mintha a könnyű levesekért nem rajonganék... és egyszerűen ki kellett próbálnom ezt a sokat ígérő, ugyanakkor gyengébb emésztésűek szervezetét esetlegesen próbára tévő kombinációt. És íme, két és fél napos tesztelést követően már biztonsággal kijelenthetem: életben maradtam, sőt, olyannyira kedvemre való volt ez a leveske is, hogy bevesszük szélesedő repertoárunkba, íme...

Hozzávalók:

30 dkg lencse
1 nagyobb vöröshagyma
5 dkg baconszalonna
egy kb. 10 cm-es hosszúságú kolbászdarab
50 dkg fejeskáposzta
5 szál virsli
1 teáskanál fűszerpaprika
1 kávéskanál szárított tárkony
1 evőkanál liszt
2 dl tejföl
só
1 evőkanál olaj

A csipetkéhez:

1 tojás
finomliszt, amennyit a tojás felvesz
nagy csipet só

A lencsét pár órával a leves elkészítése előtt beáztatom. Mikor megszívta magát a vízzel, indulhat a főzés. A szalonna és a kolbász zsírját kiolvasztom, majd megdinsztelem rajta a felaprított vöröshagymát - mivel húsosabb baconszalonnát használtam, egy evőkanál olajat adtam hozzá, hogy a hagymám ne süljön le. Mikor a hagyma megpuhult, leveszem a lángról, rászórom a fűszerpaprikát, fél percig kevergetve átforrósítom, majd jöhet a tárkony.



Összekeverem és hozzáadom a felkockázott édes káposztát. Megsózom és felöntöm vízzel.


Lassú tűzön kb. fél óráig pároljuk, majd hozzáadom a beáztatott lencsét és azt is puhára főzzük.


A tojásból, sóból, lisztből kemény csipetketésztát gyúrok, amit kiszaggatok és félreteszek. A virslit felkarikázom. A tejfölben elkeverem az egy evőkanál lisztet. Mikor a lencse már megpuhult, hozzáadom a virslikarikákat, a csipetkét és mikor a csipetke feljön a leves tetejére, a lisztes tejfölt felhígítom pár kanál forró leveslével és belekeverem a levesbe (behabarom).


Azon melegében frissen tört borssal, kevés hűvös tejföllel, Erős Pistával istenien jól esett...