Zöldséges lasagna

Házi készítésű tésztával álmodtam meg ezt a zöldséges ízbombát, és mivel múlt vasárnap délután öt kis üveg aprított olívaolajos medvehagymát tettünk el, máris adódott az alkalom, hogy még jobban feldobjam az ebédemet. Ami épphogy készen lett munka előtt, nem is tudtam frissiben szépen felvágni, és az újonnan kölcsönkért fényképezőgéppel sem sikerült még igazán zöld ágra vergődnöm. Sajnos be kell látnom, "fényképezés függővé" váltam, már amikor a konyhában van dolgom... akkor érzek igazi inspirációt, ha szép képekbe tudom foglalni a színeket és illatokat :) Hát ez most így sikerült...

Hozzávalók:

Fél adag "friss, tojással gyúrt tészta"
(1 evőkanál aprított (olajos) medvehagyma, vagy spenót)

1 kisebb padlizsán
1 kisebb cukkini
1 lilahagyma
1 chilli paprika
3 gerezd fokhagyma
3 paradicsom
1 kaliforniai paprika
1 sárgarépa
1 csokor petrezselyem
só
frissen tört bors
2-3 evőkanál olívaolaj

50 g vaj + a hőálló tál kivajazásához egy kevés
1 púpozott evőkanál étkezési keményítő vagy 50 g liszt
fél liter tej
só
őrölt szerecsendió
őrölt fehér bors
(1 evőkanál aprított (olajos) medvehagyma, vagy spenót)

trappista sajt szeletek, vagy reszelve
parmezánsajt reszelve
1 csipet oregánó

A friss tésztát legalább fél órával korábban elkészítjük - én előző nap hagyományos lasagnát készítettem itthon, így előre meggyúrtam az 5 tojásos, 50 dkg lisztes egész adag tésztát, aminek részleteit a "Tészták" oldalon ecseteltem, azzal a különbséggel, hogy vidám zöld tésztát készítettem az egy evőkanál medvehagyma hozzáadásával. Majd megfeleztem, és két különböző napon használtam fel a gyúrt tészta adagokat. Ha aznap készítjük, fél órát pihentessük hűtőben a tésztát a nyújtást megelőzően. A padlizsánt, cukkinit, sárgarépát, lila hagymát, fokhagymát megtisztítjuk, vékonyan felkarikázzuk, a paradicsomot feldaraboljuk - aki a bőrét nem szereti, az inkább forrázza le és hámozza meg -, a chilli paprikát, a kaliforniai paprikát felcsíkozzuk. Széles serpenyőben az olívaolajon a hagymákat és a chilli paprikát megdinszteljük, majd sorjában rátesszük a zöldségeket (először cukkini, padlizsán, sárgarépa, majd kaliforniai paprika és paradicsom), gyakran átforgatva megpároljuk őket.

Sóval, borssal ízesítjük a puhuló zöldségeket, majd felöntjük 1-2 dl vízzel, és összeforraljuk, hogy sűrű, de szószos egyveleget kapjunk. Végül hozzáadjuk a friss, felaprított petrezselymet, és levesszük a tűzről. Legyen bő, de sűrű szaftja, hogy felszívhassa a tészta.

Egy kisebb lábosban a vajat felolvasztjuk és belekeverjük a keményítőt. Kissé lepirítjuk, majd folyamatosan kevergetve felöntjük a tejjel, hagyjuk keverés mellett besűrűsödni.  Levesszük a tűzről és őrölt fehér borssal és szerecsendióval, illetve tetszés szerint egy evőkanál olajos, aprított medvehagymával ízesítjük, színezzük. A tésztát három részre osztjuk kissé ellapítjuk a harmadokat és szintén harmadoljuk, így nagyon könnyű vékony lapokat nyújtani. Nem fontos a precizitás,
pár perc alatt megvan az egész.

Egy nagyobb hőálló edényt kivajazok, majd az aljára mérem a tejes, besamel-szerű mártás kb. negyedét. Lényeg, hogy egyenletesen vonja be a tál, vagy tepsi alját, hogy a tésztalapokat ebbe fektessük.

Lefektetjük az első sor tésztát (3 réteget teszünk majd le összesen). A tésztára rétegezzük a zöldséges ragu harmadát.

3 sorban tesszük le a rétegeket, a tetejére hagyjunk a mártásból. Bőven teszünk a tetejére trappista sajtot, meg ha van otthon, reszelünk rá egy kis parmezánt is.  Vékonyan meglocsoljuk olíva olajjal és megszórjuk a szárított oregánóval.

210 fokra előmelegített sütőben fél óra alatt készre sütjük, ha kell, grillezzük rá a végén a sajtokat, úgy az igazi. Sietve, farkaséhesen vágtam fel, később, amikor langyosabb lett, szépen összeállt az egész.

részletek....

Medvehagymás, sonkás kiflik

A tavasz első konyhai hírnöke számomra a medvehagyma. Ilyenkor úgy érzem, új időszámítás kezdődik... Az utóbbi években a medvehagyma igazi divattá nőtte ki magát. Aluljárókban is tukmálják az emberre a friss, harsányan zöld leveleket - legutóbb száz forintért hallottam monotonon kántálni az alkalmi zöldségeseket... Én inkább többet fizetek érte, de megbízható forrásból szerzem be medvehagymát, ugyanis nem hozzáértő személyek könnyen összetéveszthetik a medvehagymát a gyöngyvirág levelével, ami mérgező!


Hozzávalók:

50 dkg finomliszt (BL55)
25 dkg túró
1,5 dl langyos tej
1,5 dl olívaolaj
20 g élesztő
1 kiskanál cukor
2 kiskanál só
1 tojás
napraforgómag

Töltelékhez:

10 dkg szeletelt sonka
fél csokor medvehagyma
10 dkg krémsajt
frissen tört bors

A lisztet egy tálba kimérjük, a közepébe mélyedést készítünk és beleöntjük a langyos tejet. Beleszórjuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. Belevonunk a tejbe egy kevés lisztet is, és meleg helyen felfuttatjuk az élesztőt. A túrót az olajjal összekeverjük, majd hozzáadjuk a sóval együtt a tál tartalmához.

Fakanállal összedolgozzuk, majd kézzel 8-10 percig dagasztjuk a tésztánkat.

Rugalmas, de rögös lesz a tésztánk, amit kb. 1,5 óra alatt meleg helyen duplájára kelesztünk. Ezután enyhén lisztezett deszkán finoman átgyúrjuk, és 0,5 cm vékony kör alakú lapot nyújtunk belőle. A lapot negyedeljük egy késsel, és a negyedeket még tovább nyújtjuk, majd 5-6 cikkre vágjuk őket is.

A cikkeket menet közben ismételten kívánt vékonyságúra nyújtjuk. A sonkát felkockázzuk, a medvehagymát megmossuk és felcsíkozzuk. Egy edényben összekeverjük a sonkát, medvehagymát a krémsajttal és kevés tört borssal.

A tésztacikkeket megkenjük a krémsajtos masszával.

Az elnyújtott háromszög alakú forma rövidebb oldalánál kezdve viszonylag szorosan feltekerjük a tésztát. Helyes duci rolnikat kapunk végeredményül. Ezeket egymástól biztos távolban elhelyezzük egy sütőpapírral kibélelt tepsin. A sütőt 190-200 fokra előmelegítjük, a nem egészen kifli alakú kiflijeinket pedig húsz percig pihentetjük. Ezalatt megkenjük felvert tojással és megszórjuk napraforgómaggal.

Az előmelegített sütőben 25-30 perc alatt szép pirosra sütjük.

Megtölthetjük kedvünkre más finomságokkal is, a tészta nagyon jól kezelhető és gyönyörű. :)

részletek....

Túrós és ízes bukta

Egyik gyermekkori kedvencem a foszlós bukta mesés túrós, vagy házi lekváros töltelékkel. Langymelegen a legfinomabb: ilyenkor igazi nagymama illatot áraszt...














Hozzávalók:

50 dkg finomliszt (BL55)
1 tasak instant élesztő
2 tojás sárgája
3 dl tej
10 dkg puha vaj
10 dkg porcukor
mokkáskanál só
kevés olvadt vaj a lekenéshez

lekvár a töltéshez

Túrós töltelékhez:

25 dkg túró
1 evőkanál tejföl
1 tojás
1 evőkanál búzadara
2 evőkanál porcukor
1 citrom reszelt héja
1 tasak vaníliás cukor
mazsola, ha szeretjük

Horvát Ilona Szakácskönyvéből lestem el a buktakészítés tudományát, az alábbi recept nagyrészt az ő útmutatása alapján íródott. A tészta hozzávalóit a vaj kivételével kimérjük, és - mivel csak instant élesztőm volt itthon, amit nem kell felfuttatni - fakanállal, majd a kezünkkel alaposan eldolgozzuk.

Amikor már hólyagossá vált a tésztánk, a puha vajat is belegyúrjuk. A tésztát meleg helyre tesszük kb. egy órára, hogy szépen duplájára keljen.

Ha megkelt, lisztezett deszkára borítjuk, pár könnyed mozdulattal átgyúrjuk és 1 cm vastagságúra nyújtjuk. 10*10 cm-es négyzeteket vágunk a tésztából. Ezek a tésztalapok nagyon szépen formázhatók egyenként is, úgyhogy nem baj, ha nem sikerül tökéletesre méretezni őket. A túrós töltelékhez a túrót, porcukrot, tejfölt, búzadarát, vaníliás cukrot, citromhéjat és a tojás sárgáját összekeverjük, majd felverjük kemény habbá a fehérjét és óvatosan beleforgatjuk. A tésztalapok egy részét túró töltelékkel, a másikat lekvárral töltjük meg.

A megtöltött négyzetek széleit behajtjuk és ügyesen az ujjainkkal összetapasztjuk a széleket. Sütőpapírral kibélelt tepsibe szorosan egymás mellé tesszük a buktákat és megkenjük olvadt vajjal.

190-200 fokra előmelegített sütőben kb. fél óra alatt pirosra sütjük. Mikor megsült és a szobában már elviselhetetlen illatok lengedeznek, papírral együtt kiveszem a tepsiből, meghintem porcukorral és hagyom langyosra hűlni. Ezután már szépen szétválaszthatók a bukták egymástól.

Sajnos nehéz nem azonnal bekebelezni őket...

részletek....

Káposztás lencseleves

Újabb szösszenet a Vidék íze receptújság egyik régi (2008.februári) száma alapján. (Megjegyzem, ugyanezen az oldalon (!) egy másik remek leves, egy korhelygulyás is helyet szorított magának, hát őt is beállítottam a megvalósulásra várakozó receptek végeláthatatlan sorába.) Őszintén rajongok a nehéz, tartalmas levesekért - nem mintha a könnyű levesekért nem rajonganék... és egyszerűen ki kellett próbálnom ezt a sokat ígérő, ugyanakkor gyengébb emésztésűek szervezetét esetlegesen próbára tévő kombinációt. És íme, két és fél napos tesztelést követően már biztonsággal kijelenthetem: életben maradtam, sőt, olyannyira kedvemre való volt ez a leveske is, hogy bevesszük szélesedő repertoárunkba, íme...

Hozzávalók:

30 dkg lencse
1 nagyobb vöröshagyma
5 dkg baconszalonna
egy kb. 10 cm-es hosszúságú kolbászdarab
50 dkg fejeskáposzta
5 szál virsli
1 teáskanál fűszerpaprika
1 kávéskanál szárított tárkony
1 evőkanál liszt
2 dl tejföl
só
1 evőkanál olaj

A csipetkéhez:

1 tojás
finomliszt, amennyit a tojás felvesz
nagy csipet só

A lencsét pár órával a leves elkészítése előtt beáztatom. Mikor megszívta magát a vízzel, indulhat a főzés. A szalonna és a kolbász zsírját kiolvasztom, majd megdinsztelem rajta a felaprított vöröshagymát - mivel húsosabb baconszalonnát használtam, egy evőkanál olajat adtam hozzá, hogy a hagymám ne süljön le. Mikor a hagyma megpuhult, leveszem a lángról, rászórom a fűszerpaprikát, fél percig kevergetve átforrósítom, majd jöhet a tárkony.

Összekeverem és hozzáadom a felkockázott édes káposztát. Megsózom és felöntöm vízzel.

Lassú tűzön kb. fél óráig pároljuk, majd hozzáadom a beáztatott lencsét és azt is puhára főzzük.

A tojásból, sóból, lisztből kemény csipetketésztát gyúrok, amit kiszaggatok és félreteszek. A virslit felkarikázom. A tejfölben elkeverem az egy evőkanál lisztet. Mikor a lencse már megpuhult, hozzáadom a virslikarikákat, a csipetkét és mikor a csipetke feljön a leves tetejére, a lisztes tejfölt felhígítom pár kanál forró leveslével és belekeverem a levesbe (behabarom).

Azon melegében frissen tört borssal, kevés hűvös tejföllel, Erős Pistával istenien jól esett...

részletek....

Csirkés, sült paprikás tortilla

Színekre és ízkavalkádra vágytam ezen a verőfényes vasárnapi reggelen. Ébredezik a természet, lassan a piacok standjai is egészségtől kicsattanó zöldségektől és gyümölcsöktől roskadoznak majd, zavarba ejtő bőséget harsogva a nézelődő vásárlóknak. Már alig várom :) Addig is engedjük, hogy érzékeinket kényeztesse a balzsamosan szétolvadó sült paprika, a pikánsan sült csirke, a savanykás csemegeuborka és semlegesen roppanós saláta dinamikus négyese... friss házi tortillába csomagolva.


Hozzávalók:

Házi készítésű tortilla lapok
jégsaláta levelek
lila hagyma karikák

Sült csirke:

50 dkg csirkemell filé
3 evőkanál olívaolaj
1 lime
chilli paprika
3 gerezd fokhagyma
1 nagy csipet szárított oregánó
tört bors
só

Sült paprika:

3 darab kaliforniai paprika
2 evőkanál olívaolaj
só
nagy csipet szárított jalapeño paprika (elhagyható)

Csemegeuborkás mártás:

3 csemege uborka
1 paradicsom (ha lehet, keményebb, jól vágható húsú)
2 evőkanál majonéz
fél kiskanál Erős Pista
tört bors

A tortilla lapokat a korábban leírt recept alapján készítettem el, ennek részleteit a tészták oldalán tárgyaltam. A páchoz egy tálba mértem a 3 evőkanál olívaolajat, hozzáadtam a vékony lapokra vágott fokhagymagerezdeket, a felaprított szárított chillit, a szárított oregánót, a lime lereszelt héját és a lime felének a levét.

 
 A húst előzetesen kb 1,5cm-es csíkokra vágtam fel és az elkészített pácba forgattam, majd 1 órára betettem a hűtőbe.

A paprikákat vékony, 1 cm-es csíkokra vágtam. Hozzáadtam a jalapeño paprikát és egy csipet sót, majd a két evőkanál olívaolajon mérsékelt hőfokon, fedő alatt, gyakran átkeverve megpároltam.

A paradicsomot és a csemegeuborkákat kb. 3-5 mm-es kockákra vágtam és összeforgattam a majonézzel és az Erős Pistával.

Amikor a húst már átjárták az ízek, egy serpenyőbe borítom a páclével együtt és közepes hőfokon átsütöm.

Száraz serpenyőben, szintén mérsékelt hőfokon átsütöm a tortilla lapok mindkét oldalát. A kész lapokat lapostányérra teszem és fogyasztásig lefedem egy másik tányérral.

Végül összeállítjuk a tortilla "tekercsünket". Megkenjük a csemegeuborkás mártással, teszünk rá jégsaláta levelet, lila hagymát, húst és sült paprikát. Ha sikerül mértéktartón megpakolni, a lapok olyan hajlékonyak, hogy akár még tekercseket is tudunk belőlük képezni :) Ez nekem nem sikerült - így kicsit maszatosabban ehetők, mégis ellenállhatatlanok voltak.

részletek....

Omlós juhtúrós rudacskák vegyes zöldséglevessel

A zöldségleves karfiolból, répafélékből, szárzellerből, valamint burgonyából készült. Semmi flancolás, időnként nem árt kiüríteni a hűtőt... Múltkor cukkinivel és karalábéval készítettem - ezek a levesek gőzölögve, tejfölösen, Erős Pistásan pompásan átjárják a gyomrot és a szívet. A mai vacsorám tündöklő sztárja azonban mégis a levest kísérő omlós juhtúrós rudacska lett, megnyerő napraforgómagos fizimiskájával. Lehetetlen volt Őt nem szeretni :)

Hozzávalók:

pár szem bugronya
2 szál sárgarépa
1 megtermett fehérrépa
1 kisebb fej karfiol
fél szárzeller
1 vöröshagyma
3 evőkanál olívaolaj
1 evőkanál fűszerpaprika
só
tört bors
tejföl (tálalásnál)

A rudacskákhoz:

25 dkg finomliszt (BL55)
20 dkg juhtúró
20 dkg vaj
1 kiskanál só
1 tojás
napraforgómag

Egy edénybe mérjük ki a lisztet és adjuk hozzá a puha (vagy kissé megolvasztott) vajat, juhtúrót és a sót.

Gyors mozdulatokkal összegyúrjuk a hozzávalókat és fóliába csomagolva a hűtőbe tesszük fél-egy órára. Nos, a leves is végtelenül egyszerű. Míg a tészta a frigóban pihen, a zöldségeket megtisztítjuk, a burgonyát, répákat, szárzellert felvagdossuk, a karfiolt apró rózsákra szedjük. A felaprított hagymát az olajon üvegesre pároljuk, majd hozzáadjuk a fűszerpaprikát és levesszük a tűzről. Jól átforgatjuk, és rádobjuk a zöldségeket a karfiol és a szárzeller kivételével. Felöntjük kb. 2 l vízzel, megsózzuk, megborsozzuk és addig rotyogtatjuk közepes lángon, amíg félig megpuhulnak a zöldségdarabok. Ezután jön a karfiol, majd a legvégén a szárzeller, mert ezek hamarabb megpuhulnak. A sütőt előmelegítjük 210 fokra.

Amint a szárzeller kissé roppanósra puhul, le is zárjuk alatta a tűzhelyet. A tésztát lisztezett deszkán kinyújtjuk kb. fél cm vastagságúra, gyorsan dolgozva, hogy a vaj ne olvadjon meg. 1-1,5 cm széles csíkokat vágunk belőle, ezeket sütőpapírral kibélelt tepsire fektetjük. Felverjük a tojást és lekenjük a rudakat, végül megszórjuk a napraforgómaggal.

12-15 perc alatt szép pirosra sütjük a juhtúrós rudakat.

A levest tejföllel, frissen tört borssal, Erős Pistával megbolondítva adagoljuk az ínycsiklandó sós sütemény mellé.

részletek....

Szalagos fánk

Múlt hét hétfőn betörtek hozzánk, s többek között tragikus hirtelenséggel meg kellett válnunk szeretett 1 éves fényképezőgépünktől is, amivel eddig rögzítettem a főzőcskék folyamatát... Még ki sem hevertem a történteket, amikor is egy kedves jóakaróm személye által a gondviselés az átmeneti időkre az ölembe pottyantott egy másik masinát :) Ezúton is hálásan köszönöm ezt a nagyszerű gesztust! Viszont a fánkszezonról sem feledkezhetünk meg, következzék a jól ismert klasszikus, hogy elűzze otthonunkból a betörés által okozott "idegenséget" és újra meghitté varázsolja ezeket a borongós estéket...

Hozzávalók:

70 dkg finomliszt (BL55)
5 dl tej
2 dkg élesztő
2 tojás sárgája
5 dkg vaj
5 dkg porcukor + a fánkok meghintésére
2 evőkanál rum
1 citrom héja
1,5 kiskanál só
bő olaj a sütéshez

Horváth Ilona szakácskönyvből vettem a receptet, a hozzávalók aránya a tészta összeállítása közben kissé megváltozott, mert túl lágynak bizonyult a tészta. A célom az volt, hogy nagyon lágy, rugalmas tésztát kapjak, épp csak annyira legyen formázható, hogy lisztes deszkán minimális leragadás mellett tudjam kiszaggatni a korongokat.
Egy nagy tálba kimértem a lisztet, a közepébe mélyedést készítettem, ide öntöttem 3 dl langyos tejet, és morzsoltam bele az élesztőt, szórtam bele egy teáskanál porcukrot. A tejes, élesztős masszát enyhén besűrítettem a lisztes mélyedés oldaláról nyert kevés liszttel. Konyharuhával lefedve felfuttattam negyed óra alatt az élesztőt. A tojássárgákat a maradék porcukorral és a rummal kikevertem, a sóval, citromhéjjal illetve a felolvasztott vajjal és a maradék fellangyosított tejjel együtt hozzáadtam a tál tartalmához.

Fakanállal jól összekevertem, és tizenöt percig kevergetve dagasztottam. Szép hólyagos, lágy, illatos tésztát kaptam a végére. Letakarva dunyha alá tettem egy órára. Mikor duplájára kelt, lisztezett deszkára borítottam, átforgattam a leszórt vékony lisztben, épp annyira, hogy ne ragadjon le. Kezemmel ellapítottam a tésztát kb. ujjnyi vastagságúra, majd egy széles szájú pohárral kiszaggattam a fánkokat. A leeső tésztát összegyűjtve újra kilapogattam és újabb fánkokat szúrtam ki belőle. Az utolsó adagból sikerült egy kissé amorf példányt formázni, ezt neveztem ki próbasütésem alanyának. Konyharuhával letakarva a kiszaggatott fánkoknak is hagytam húsz perc szusszanásnyi időt a második kelésre.

Felforrósítottam az olajat. Fontos, hogy elég vastagságban töltse ki a sütésre használt edény alját az olaj és legyen helye oldalirányban is a tésztának, hogy a fánkok szépen úszni tudjanak az olaj felszínén. A sülés közben ugyanis mutatósan felfúvódnak a fánkok, s csak akkor alakul ki a szalag az oldalunkon, ha kedvük szerint lesüllyedhetnek a forró olajban. Gondosan kell megválasztani az olaj hőfokát is, a próbasütés tesztalanyán állítjuk be az optimális hőmérsékletet - a cél, hogy elég ideje legyen a fánk belsejének is az átsülésre, mialatt a külső felszíne elnyeri gusztusos világosbarna színét.

Amikor a még nyers fánkokat az olajba tesszük, lefedjük az  edényt. Így sütjük meg az egyik oldalát, majd amikor az alja már szép színét megkapta, megfordítjuk a fánkot, ekkor már nem kell az edényt lefedni.

Hát így készül el az ínycsiklandó világos szalag a fánkok oldalára. A forró, kisült fánkokat papírra szedjük, hogy felitatódjon a felesleges olaj. Még melegen meghintjük porcukorral, baracklekvárral fenséges :)

részletek....